Kik tanították, megmutatták mi a szeretet,
azok már mind-mind elmentek, az égbe költöztek.
Onnan ragyogják rám
az éj csillagporát,
s onnan kívánnak szép
jó éjszakát.
Kik önzetlenül
szerettek, már fentről suttogják
gyermekéveimnek altatódalát,
és fentről hullatják
rám azon könnyeket,
melyek szívemben
ütnek koporsószeget.
Kik kézen fogva
vezettek és vigyáztak reám,
már fényként
tündökölnek az égi lajtorján,
fényként, hogy majd
beragyogják azon utamat,
mely hozzájuk vezeti lépésnyomomat.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.