Néha kitör belőlem a
mélyre rejtett bánat,
s olyankor úgy fáj az,
hogy minden elveszett,
minden, amit védtem,
s mit kincsként őriztem,
hogy végnapjaim
fényben tündököljenek.
Néha még feldereng a
múltból néhány óra,
mely felidézi,
kiszínezi a boldog perceket,
azon perceket,
melyeket nem másíthat meg
sem a múló idő, sem az,
hogy vége lett.
Néha még hiszem, hogy
a veled töltött évek
emlékezetemben is oly
szépek lesznek,
mint azok a
feledhetetlen tűzben fogant csókok,
melyek alkonyatidőmben
vágyat keltettek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.