Mikor szemembe fut néhány
rakoncátlan könnycsepp,
elszorul a lelkem, s fájva
belereszket
abba a keserűséggel
telt kínzó tudatba,
hogy hiába a
büszkeség, s hiába a dac,
kit szerelemmel
szeretünk,
az szívünkben marad.
Mert a szív magába
zárja annak emlékét,
ki megláttatta vele
az élet szépségét,
s ki elhitette azt,
hogy az igaz szerelem
ott is virágot hajt,
hol csak sziklakő terem.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.