Szívvel méretett

Amikor életgyertyánk lángja, már pislákolva ég,

fájón- fájva könnyezünk szeretteinkért,

mert azt a távolságot, ami elválaszt majd tőlük,

bárhogy szeretnénk is, soha le nem győzzük.

De amíg a szívükben nem sápad el arcunk,

addig elhihetjük mi is, hogy élőnek maradtunk,

hisz a szív az, mely színnel őriz minden olyan percet,

melyek itt a földön időtlenné lettek.

Így hát ne búsuljunk, hogyha eljön az-az óra,

mikor indulni kell csendben vándorbotunk fogva,

mert ha szeretetünk itt e földön kiteljesedett,

akkor az ott odafenn is szívvel méretett.

Kun Magdolna