A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2016. december 18., vasárnap

Ott a régi úton



Ott a régi úton,
hol fény fodrozik a tó jegén,
és hópelyheket táncoltat a szél,
álomra hajtja szép fejét az idő,
s a télbe ágyazott ősszel
csendben megbékél.

Majd újra ébred tavasszal,
mikor zöldülnek a fák,
és orgonaillat járja át
a kertek pázsitját.


Én is álmodom téli álmaim,
akárcsak viharos őszöm,
melynek orkánereje mára elcsitult,
s oly könnyeddé vált, mint vihar után
az a sok méla esőcsepp,
mely könnyekkel vegyülve
arcomra csordult.

Most békés lett a táj,
csak néhány ázott őszlevélke
hangja muzsikál,
de az oly szívet tépőn,
oly keservesen,
mintha sosem lenne többé
fényt szikrázó
nyár.

Kun Magdolna

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése