Hát elváltunk mi is

Hát elváltunk mi is, mint oly sokan még mások,

kik hagyták kihűlni azt a forró parázslángot,

melynek szív-szított tűzcsóvája oly erővel égett,

hogy felszáradt minden könny mely útja elé tévedt. 

Hát elváltunk mi is, szótlan, csendesen,

nem vádolva egymást, mint ki idegen,

mert tudtuk, együtt megélt éveinket nem másíthatja

meg nem történt búcsúzásunk fájó sikolya.

Hát induljunk most két irányba, ahogy tették mások,

hisz néhanap úgyis lesznek nagy találkozások,

ott mélyen benn legbelül, hol az emlék megpihen,

lelkünkre cseppenő sós könnyeiben.

Kun Magdolna