Anyám szó nélkül
értette minden fájdalmam,
ezért sosem kellett panaszolnom
azt,
mennyire fáj,
mennyire ég az a bántásnyom,
mely szívembe döfte a
bordacsontokat.
Anyámnak nem kellett zokognom
és sírnom,
ahhoz, hogy érezze, mily
mély az a seb,
amire az élet kíméletlensége tűzparazsat ejtett,
és izzó lángpecséttel
haláljelet tett.
Anyám tán az egyetlen
volt, ki néma bánatom
ép szavakká formálta,
hogy majd egy szép napon
elmesélje nekem,
minden ki nem mondott szó
az anyai szívben
hangként hallható.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.