Mikor elmentél,
elköszönt a nyár is,
s a nyár után az őszi
hervadás is.
Így lett tél, fagyos
tél, zúzmarával hintett,
melyen ma is
megcsillan pár ott felejtett
jégbefagyott könnycsepp.
Mikor elmentél,
szívem elvitted,
s minden mi benne
volt, hó alá temetted,
hogy dermedten dobogjon
tovább,
mindaddig a napig,
mindaddig a percig,
míg újra nem érzi a nyár
forróságát.
Kun Magdolna
Gyönyörű!
VálaszTörlésKöszönöm szépen megtisztelő látogatásod, kedves Józsi!
VálaszTörlés