Magányos estéken,
mikor senki sincs velem,
nézem a fotód mama,
és rád emlékezem.
Ujjammal megsimítom
áldott arcodat,
s azt kérdem
magamtól, vajon most hol vagy.
Ott ahol szép lelked
otthonra talált,
van-e olyan drága
mama, aki úgy ölelhet át,
ahogyan én öleltelek,
ahogyan én szerettelek,
mikor még kezembe
tarthattam fáradt kezedet.
Magányos estéken
könnyem hullatom,
mert napról-napra
nagyobb azon bánatom,
hogy a kettőnk közti
távolságot le nem győzhetem,
bárhogy fáj is mama,
hogy nem lehetsz velem.
Kun Magdolna
Drága Mama - oly távol vagy és mégis oly közel...
VálaszTörlésSzeretettel - Miki