Ha előbb mennék el,
meddig őriznéd
a szívemből szívedbe
áradó érzés erejét,
s meddig vigyáznád
azokat a boldog napokat,
melyek könnyes
életünk ékei voltak.
Mondd, keresnéd halkuló
lépésnyomomat,
azt amelyre sár és
törmelék ragadt,
s amire hervadó fa hullatta
le őszi levelét,
mikor megrázta a szél
kemény háncs törzsét.
Mondd fájna-e
lelkednek, ha nem simíthatnád
halványuló arcomnak sápadt
vonalát,
s többé nem csókolhatnád,
nem ölelhetnéd,
azt aki már csillagok
közt éli életét.
Vagy könnyedén felednél
néhány nap után,
s nem fájna az sem,
hogy nem szerethetsz már,
hisz kiszakítnád szívednek
azon darabját,
ami szívemnek valaha
otthonává vált.
Kun Magdolna
Fájdalmas kérdések - és ki tudja előre a válaszokat...
VálaszTörlésSzeretettel - Miki
Köszönöm!
VálaszTörlés