Elhalkult már bennem
minden gondolat,
mi valaha tavaszt
nyílt, vadvirágokat,
s amely csokorba
kötötte azon szavakat,
amelyek a szívemből
fel-felszakadtak.
Elcsendesült már
minden idebenn,
csak sóhajtásom könnyezik
a néma ütemen,
hisz szívem lüktetésén
ezer seb szakadt,
amik lassan-lassan
felőrlik a dobbanásokat.
Elfáradó lelkemnek sincs
már ereje,
mert megkövült benne a
szavak értelme,
s ami megkövül idebenn,
az hangtalanná válik,
akár az érzés, ha csend-dallamot
játszik.
Kun Magdolna
Gyönyörű a csend dallama - szeretettel olvastalak...
VálaszTörlésMiki
Köszönöm!
VálaszTörlés