Halkult gondolat

Elhalkult már bennem minden gondolat,

mi valaha tavaszt nyílt, vadvirágokat,

s amely csokorba kötötte azon szavakat,

amelyek a szívemből fel-felszakadtak.

Elcsendesült már minden idebenn,

csak sóhajtásom könnyezik a néma ütemen,

hisz szívem lüktetésén ezer seb szakadt,

amik lassan-lassan felőrlik a dobbanásokat.

Elfáradó lelkemnek sincs már ereje,

mert megkövült benne a szavak értelme,

s ami megkövül idebenn, az hangtalanná válik,

akár az érzés, ha csend-dallamot játszik.

Kun Magdolna