Fájó hervadás

Fáj ez a hervadás, ami sorvasztja a testem,

s az-az én tudat is, hogy így megöregedtem,

mert bizony a tűnő idő engem sem kímélt,

elvette hajamnak gesztenyeszínét.

S elvette arcomnak fiatalos báját,

selymes bőrömnek üde hamvasságát,

és elvette tőlem azt a féltett ifjúságot,

amire rárótt az élet sok-sok bánat-ráncot.

De hiába vette el ifjúságomat,

s hiába vont arcélemre bánatráncokat,

 lelkemmel nem bírt el, az fiatal maradt,

akár az érzések mik a szívben fogannak.

Így hát nem baj, ha elillant a rohanó idő,

s az sem baj, ha deres hajam ezüstöt fénylő,

hisz a régen volt múlt is tisztán láttatja,

hogy a lélekkel nem bír el az évek múlása.

Kun Magdolna