A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2015. november 26., csütörtök

Csillagfényű anyám


Esténként mikor a hold feldereng az égen,
és körbe ölelik a fényes csillagok,
szemem könny ragyogja, szívem hiány fájja,
mert drága jó anyámra gondolok.

Vajon melyik csillag az, mely lelke fényét őrzi,
azt a fényes, áldott lelket, mely utam ragyogta,
mikor elkóborolt szívem nem talált haza,
s mikor sűrűn hulló könnyem arcomat mosta.

Nem tudom a választ, csak nézem az eget.
S próbálom fellelni azt a szomorú szemet,
mely annakidején úgy ragyogott rám,
mint a legtündöklőbb csillag egy nyári éjszakán.

Ha nem is lellek meg az éjszakai égen,
ne búsulj anyám, hisz szemem fénytüzében,
míg élek te leszel az-az éji csillagragyogás,
ami visszatükröződik könnyeimen át.


Kun Magdolna

2 megjegyzés:

  1. Sajnos az emberi szív sokszor későn ébred - annyi mindent elmondana, amikor már nincs kinek...

    Szeretettel - Miki

    VálaszTörlés
  2. Örökös körfogás ez Miki. Valóban mindig későn ébredünk rá arra, hogy mennyit értek azok, akik életünk bástyái voltak!
    Köszönöm, hogy itt voltál!
    Szeretettel.
    Magdi

    VálaszTörlés