A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2015. október 4., vasárnap

Mindent elvittél

. 
Hallgattál, mikor a lelkemben dúló érzések
zokogással rázták gyönge vállamat,
és hallgattál mikor a kétségbeesés szavai
lelkedbe vájták szívfájásomat.

Mert nem volt elég bátorságod ahhoz,
hogy mély zuhanásomban magasba emelj,
és erőn felül megtarts mindaddig a percig,
míg ezt a mélységet az égbolt nyeli el.

Szótlan mentél, és szótlan vittél mindent
amiben némi reménysugár sejlett,
így most fájva taposom a lábam alá szivárgó
könnyázott sarat, mely lassan-lassan ellep.

De már nem kapaszkodom, nem nyújtom feléd
erőtlen kezem, akkor sem, ha még ennél is
súlyosabb földiszap zúdítja rám nehéz rögeit,
melyek szívem és lelkem szilánkká törik.

Hisz nem voltál ott velem, mikor kérész életem
végéhez közeledvén ráeszmélhettem,
sosem várhatunk senkitől sem mentőöveket,
nekünk kell felülemelkedni bánatunk felett.


Kun Magdolna

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése