Ma elfeledem
fájdalmaim, s félresöpröm azt,
ami nehéz napjaimban könnyekre fakaszt,
s rágondolok arra a sok-sok boldog napra,
ami múlandó életem színaranyba fonta.
Mert rövid az idő,
boldognak kell lenni,
nem szabad magunkat
mélységbe temetni,
hisz a múlt emléke ma is úgy ragyog,
mintha most élnénk meg minden szép pillanatot.
Így hát, ha jelenünk
könnyel teli is,
vegyük elő múltjainknak
aranyrögeit,
és mosolyunkkal
fényesítsük azon napokat,
melyek tovaszálló időnkben örömöt adtak.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.