Hegedű hangja szól

Egy napon, mint az a sok hulló falevél,

én is elbúcsúzom a csillagfényes nyártól,

s csak repülök-repülök a szélvész erejével,

kifelé ebből a bűnnel telt világból.

Még nem tudom hová, s merre érkezem,

hol lesz az a hely, mely virágot terem,

csak azt az egyet tudom, hegedű hang szól,

mikor sárga homokföld szélnyomán táncol.

Mert hegedű hang lesz az a lélekhang,

amit visszhangzik fenn a mennybéli harang,

s ha az fenn is azt játssza, mit alant a földön,

a messzeség sem lesz szívfájdító börtön.

Hisz, ha megszólal a hegedű édesbús dala,

gyémántkönnyet sír fel majd a csillagok hada,

s akkor megsajnál a Jóisten, s azt mondja nekem,

lelked legyen ismét a földé gyermekem.

Kun Magdolna