Anyám házát már rég elkerülöm,
mert oly gazdátlan
lett, mint ki árván született,
s mint kinek nem
maradtak emlékei sem,
mely egykor
gyermekéveit szépítette meg.
Bocsáss meg anyám,
hogy megtagadtam mindent,
ami kezed által
éledt, szívedből szakadt,
de hidd el nincs
annál kínzóbb tudatállapot,
mint mikor haldokolni
látom szülőházamat.
Ami számított, amiért
érdemes volt élni,
mind elvitted anyám,
mind-mind veled ment,
arra az elérhetetlen
csillagközi útra,
ahol álmodó szemedben
már égi fény dereng.
Csak az emlék maradt,
a házról, kertről, fákról,
csak az visz még el haza
némely napokon,
hogy újra tisztán
lássak minden elsírt könnyet,
mely értem záporozott
fáradt arcodon.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.