A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2015. május 27., szerda

Szavak rabságában


A lassan ölő kínhalál talán az lehet,
amit szívednek mélyében fájva rejtegetsz.
Amiről nem beszélsz, amiről hallgatsz,
nehogy szabad utat törj a fogolygondolatnak.

Mikor szavak nélkül sírsz el minden bánatot,
ami lelkedben vér és könny-nyomot hagyott,
egy egész élet morzsálódik szálló porszemekre,
mit temetői szél fúj a messzi végtelenbe.

Mert az a fájdalom, amiről sohasem beszélsz,
felhörgő mellkasodat feszíti majd szét,
hogy benne dobbant szívverésed lassult üteme,
örök csendet hozzon a néma évekre.

S ha majd örök csendbe ájul halkult szívverésed,
lelked is megsebzett néma szívverés lesz,
mert pille súlyát átzúzza az-az ólom nehéz bánat,
amely erejét vette a szó kimondásának.

Kun Magdolna

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése