Karácsonyi kérés

Ha majd terített asztalodon díszes gyertyák égnek,

és fényükben meglátod az ünnep-melegséget,

gondolj mindazokra, kiknek könnyeik

félresiklott életük múltját öntözik.

Gondolj azokra is, kiknek karácsonyi éke,

pár megcsonkolt mécses, melyeknek ki-kialvó fénye

oly fáradt lánggal ég, mint az a hamvadó parázs,

melyre a pergő idő füstködöt szitált.

S ha majd mindez miatt lelkeden borzongás fut át,

köszönd meg egy halk imával Isten jóságát.

Köszönd, hogy nem éhezel, nem fázol a télben,

és nem vagy koldus, kinek könny ül a szemében.

Mert amíg te a faalatti ajándékod szalagjait téped,

ő papírpárnán álmodja a meleg menedéket,

hisz neki a párnája is csak néhány papír, s rongy,

amelyben éveinek, napjainak fájdalmai volt.

Kun Magdolna