A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2014. augusztus 4., hétfő

Múltban járva


Most, hogy lassan az életnek is vége,
újra feltör bennem a régmúlt szép emléke.
A gyermekkori csínytevések, kamasz-szerelmek,
első lopott csókjaim, melyek tűzként égettek.

Visszagondolok a sok édes hazugságra,
amit anyámnak vallottam, mikor hajam ráncigálta,
s mikor féltőn óvó szívével megszidalmazott,
mert én az okos tini-bohó rajta kacagott.

Áradoztam anyámnak, milyen szép az élet,
s közben nem vettem észre, könnyein át, nézett,
s könnyeivel sírta el, hogy minden, amit látok,
nem mások, mint illúziók, hamis délibábok.

Bocsáss meg anyám, hogy kikacagtalak,
s hogy fájdalmas könnyeid is, csak mosolyt láttattak,
de ma már én is tudom, így az élet alkonyán,
hogy a legigazabb szívű ember, te voltál anyám.

Kun Magdolna

2 megjegyzés:

  1. Nem csak gyönyörű, de bölcs is e vers. :)

    VálaszTörlés
  2. Nagyon szépen köszönöm kedves Józsi:)
    Örültem látogatásodnak!

    VálaszTörlés