Oly hamar elmúlnak a
hónapok, az évek,
s kihunynak szememből
a vágyak és a fények.
Alábbhagy a belsőtűz,
a forró szenvedély,
csak szép emlékük lesz,
ami bennem él.
Hajam hamvas
őszezüstjén táncot jár az idő,
már nem csillantja
felkelő nap, csak a lemenő,
csak a lemenő nap
sugarában tükröződik még,
az-az ifjú ábránd, mi
most hamvadóan ég.
Be kell látnom, hogy
az élet gyorsan tovaszáll,
s én nagy utazó leszek
a végzet vonatán,
mely talán odavisz, odarepít,
ahol az örök nyár,
csodásabbnál csodásabb
élményekkel vár.
Az indulás nem
könnyű, hisz minden, ami kedves,
csak illanó pára, és szívre
hullott könny lesz,
de van, amit nem
vehet el tőlem még a halál sem,
az a tartalmasan szép
élet, mit veled töltöttem.
Kun Magdolna
Csodaszép vers, mint mindig...
VálaszTörlésSzeretettel - Miki
Köszönöm Miki, hogy mindig olvasol.
VálaszTörlésIgazán megtisztelsz vele.
Szeretettel.
Magdi