Az idő elrohan, s én
öregszem fiam,
látod, sok száz
könnyes nap ránca van rajtam,
ráncok, mit a múló
évek reám aggattak,
hogy elhervasszák
öröknek hitt ifjúságomat.
Mert a szálló idő
senkit nem kímélhet meg,
ő egyformán forgatja
a sorskerekeket.
Király és koldus
közt, nem tesz különbséget,
minden arcra ráékeli a gyorsan pergő évet.
De addig, míg
létezem, és szerethetlek téged,
nehogy fájják bús szíved
az elrohanó évek,
mert amíg kezem
fogod, s én kezed foghatom,
kortalanul lépünk át az
idősíkokon.
Kun Magdolna
Csodásan szép gondolatok - szeretettel gratulálok...
VálaszTörlésMiki
Köszönöm Miki!
VálaszTörlésKedves Magdi!
VálaszTörlésNem találtam hozzád e-mail címet, ezért itt szeretném megkérdezni, hogy a szerelemmel, évfordulóval kapcsolatos verseidből megoszthatnék-e párat facebook oldalamon?
https://www.facebook.com/AjandekokEvfordulora
Köszönettel,
Gergely
Kedves Gergely!
TörlésMegtisztelsz a megosztással. Nagyon köszönöm! Üdvözlettel. Magdi