A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2014. augusztus 15., péntek

Búcsút int a nyár


Lassan búcsút intünk a csillagfényes nyárnak,
s követői leszünk az őszi hervadásnak,
ami oly keserű érzés így alkony idején,

mikor fáradt már a szív, és semmit sem remél.
Én is nagyon fájom, hogy véget ér a nyár,
s hogy messze délre száll minden gólya pár,
mert tudom, mikor a gólyák messzi útra kelnek,
valamit a lelkünkben mindig összetörnek.
Sajog bennem is az a bizonyos tudat,
hogy utoljára látom a rétvirágokat,
s utoljára érezhetem azt a kócos langy-szelet,
mely arcomba fújja a homokszemeket.
Én minden évszakot nagyon szeretek,
de bennem véreznek el az őszi levelek,
s bennem halnak el azok a bús gondolatok,
hogyha egyszer őszlevélként én is meghalok,
akkor hiába a tavasz, és hiába a nyár,
szép muzsikát nem fütyül több énekesmadár.
Fotó-vers:Kun Magdolna



4 megjegyzés:

  1. Nagyon szép vers Magdika - csodás gondolatok...

    Szeretettel - Miki

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm kedves szavaid Miki!

    Szeretettel.
    Magdi

    VálaszTörlés
  3. Ma láttam egy gólyát.Mint az oszlop meghosszabbítása, úgy állt a végén. Mereven, mozdulatlan. Arra gondoltam, a távoli utat fürkészi és várja a többieket.
    Gyönyörű a vers! :)

    VálaszTörlés
  4. Kedves Józsi!
    A gólyák a legkedvesebb madaraim. Tisztelem és csodálom őket azért, hogy életük árán is visszatérnek az otthon melegébe. Az első gólyák érkezése mindig örömmel tölt el, de mély fájdalommal az, amikor útra kelnek, mert nem biztos, hogy visszatérnek, s ha ők mégis visszatérnek, nem biztos az hogy én már látni fogom őket. Köszönöm látogatásod.
    Szeretettel.
    Magdi

    VálaszTörlés