A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2014. július 20., vasárnap

Hosszú forró nyár


Te vagy az életem legféltettebb nyara,
az-az egyetlenegy hosszú forró nyár,
mit nem adnék soha semmiért oda,
mert tőled meseszínű a pipacsos határ.

S tőled bűvös-bájos minden varázserdő,
a folyók,  s kék-vizű hullámtengerek,
a pihekönnyű madarak ékesszóló hangja,
mitől a szív sokszor könnyekbe remeg.

Te vagy az a nyár, mibe belefér egy élet,
 az a mindennapi apró, édes boldogság,
mely erőt ad ahhoz, hogy el tudjam viselni,
ha lelkem fájja a mély-szomorúság.

Ha majd az ősz hervadásra ítéli a testem,
és a csillagtalan ég is csak könnyeket ragyog,
felidézlek téged, mint egy szép emléket,
mint azt a legeslegutolsó szép nyári napot,

mikor még együtt néztük a hulló csillagokat,
s együtt mondtuk ki e búcsúszavakat,
"lehet, hogy az élet elválaszt majd minket,
de kettőnk örök nyara szívünkbe marad".

Kun Magdolna

2 megjegyzés:

  1. Gyönyörű vers Magdika - szeretettel gratulálok alkotásodhoz.

    Miki

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm Miki!

    Szeretettel.
    Magdi

    VálaszTörlés