A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2014. május 13., kedd

Felhők közt kószáló


Szállj te szabadságra vágyó büszke égi sas,
hogy elérhesd egyszer vágyott álmodat.
Én itt maradok, nem repülhetek,
hisz gyönge szárnyamon tátongó sebek,
melyek meggátolják a suhanást veled.
Így csak lentről nézhetem,
s majd innen könnyezem
azt a szédítő magasságot,
mit sosem érek el.

Szállj, te egyedül fekete sasom,
vigasztaljon néha halkult sóhajom,
mely utánad ered, mikor látja,
szívedben lüktet létem nagy hiánya.

Hullj, csak hullj, sápadt nyár-eső,
nem ázik már cseppjeidtől az egeket szelő,
mert oly messzire vitte vágyott szabadsága,
hogy nem lel többé utat földi otthonába.

Valahol a végtelenben
négy erős szárnycsapás,
szélviharként hasítja
a csillagok porát.

Kun Magdolna

2 megjegyzés:

  1. Nagyon nagyon szép gondolat...

    Szeretettel - Miki

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm kedves véleményed!

    Szeretettel.
    Magdi

    VálaszTörlés