Lelkem rejtettem
minden írott szóba,
hogy annak vélt igaza
tanítson a jóra,
s annak szépsége virágozzék
benned,
ha téli utat nyitsz a
nyári emlékeknek.
Lelkem rejtettem
minden ékes dalba,
mi úgy csendül,
mintha belőled dalolna,
és nekem szólna,
nekem muzsikálna,
hogy elrepíthessen
egy boldogabb világba.
Lelkemet rejtettem
szíved legmélyébe,
azért, hogy azt soha senki
el ne érje,
senki meg ne tudja,
mi dúl benne akkor,
mikor a szerelmi mámor
őserőket borzol.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.