Voltál-e már úgy,
hogy hiány marta
lelkednek
nem volt megnyugvása,
s az éj sötét leple
alatt is
megállás nélkül
futottál volna
kedvesed nyomába,
azért, hogy ölelésébe
veszve
újra érezhesd,
bárhogy belefáradsz
a napok nyomorába,
ő mindig úgy lát
téged,
mintha az élet
felöltöztetett volna
a legszebben díszelgő
királyi pompába.
Mert az-az ember,
kinek a szeretete igaz
szívből fakad,
az mindig és mindenhol
úgy néz rád,
mint akinek a sors egyedüli
ajándéka vagy.
Kun Magdolna
Kellemes hétvégét kedves Magdi! :)
VálaszTörlésKöszönöm szépen:)
VálaszTörlésViszont kívánom nektek is kedves Józsi!
Hányszor, de hányszor...
VálaszTörlésIgen drága Annaliz!
VálaszTörlésSokan érzünk így, és sokan futnánk kedvesünkhöz ha egy kis simogatásra van szükségünk, függetlenül a napszakoktól. Puszillak