Napról-napra

Napról-napra hervadok

mint a levelek,

melyekre az élet-ecset

 ősz-színt festeget.

Nap-sárgát, rőt-barnát,

bíbor-vöröset,

vérpöttyöket pirosló

tört-fehéreket.

Én kitagadnám magamból

a színek halmazát,

hogy mélyzöld ragyogja

a nyári virulást,

de nincs már erő bennem,

így hervadttá vált lelkem

majd avar alá rejtem,

hogy könnyebbé tegyem

a megmásíthatatlan

idő-elmúlást.

Kun Magdolna