Gyertyalángban keresem arcodat mama,
pislákoló fénye tán megmutathatja,
azt a távoli világot hová nem ér el kezem,
hiába akarom szívvel-lélekkel.
Kutatom, keresem szép tekinteted,
azt ami oly sokszor átmelegített,
mikor tévelygő léptem sárban topogott,
nem lelve karod mely bizton ringatott.
Csak egy percre idézném áldott mosolyod,
azt ami hazatértkor sokszor fogadott,
amiben annyi, de annyi szeretet lapult,
mint amennyi csillag már éji csendbe
hullt.
Ha még egyszer hallhatnám intő szavadat,
magamba zárnám halkult hangodat,
hogyha szívembe marna a fájó bűntudat,
legyen a lelkemre gyógyító vigasz.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.