Mikor az ember szíve
nehéz,
félve lopja magát a
puha tollpárnába,
mintha az lenne
megmentője,
mikor keserű könnyének éj-fekete árnya,
túlságosan mélyre hatol
csontos mellkasába.
Ilyenkor gyermekként
veszik el,
abba az éji
csendvilágba,
ahol nincs sem kinyújtott
kéz,
sem átölelő kar,
mely mérhetetlen
fájdalmára
enyhülést találna.
Minden átvirrasztott
éjszaka
felőrli az embert,
gyengülő lelkében
ezer késszúrást ejt,
és oly sötétté festi nappalait is,
hogy gyászszínt
öltenek
fény-fonákjaik
Kun Magdolna
Ha párnánk tenyere beszélni tudna, az útszéli kavicsok is sírva fakadnának, drága Magdi, hisz minden fájdalmunkat Ő ismeri igazán. Gyönyörű versedet megkönnyeztem.
VálaszTörlésÖlellek szeretettel: Dana
Csak akkor tisztul meg lelkünk és párnánk is drága Dana, ha friss mosolyzápor mossa le azokról a beleivódott könnyeket.
VálaszTörlésKöszönöm, hogy itt voltál.
Szeretettel ölellek. Magdi