A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2013. június 7., péntek

Éj-fekete árnyak


Mikor az ember szíve nehéz,
félve lopja magát a puha tollpárnába,
mintha az lenne megmentője,
mikor keserű könnyének éj-fekete árnya,
túlságosan mélyre hatol 
csontos mellkasába.

Ilyenkor gyermekként veszik el,
abba az éji csendvilágba,
ahol nincs sem kinyújtott kéz,
sem átölelő kar,
mely mérhetetlen fájdalmára
enyhülést találna.

Minden átvirrasztott éjszaka
felőrli az embert,
gyengülő lelkében ezer késszúrást ejt,
és oly sötétté festi nappalait is,
hogy gyászszínt öltenek
fény-fonákjaik


Kun Magdolna

2 megjegyzés:

  1. Ha párnánk tenyere beszélni tudna, az útszéli kavicsok is sírva fakadnának, drága Magdi, hisz minden fájdalmunkat Ő ismeri igazán. Gyönyörű versedet megkönnyeztem.

    Ölellek szeretettel: Dana

    VálaszTörlés
  2. Csak akkor tisztul meg lelkünk és párnánk is drága Dana, ha friss mosolyzápor mossa le azokról a beleivódott könnyeket.
    Köszönöm, hogy itt voltál.
    Szeretettel ölellek. Magdi

    VálaszTörlés