Lena szívfájdító könnyei
csöndesen csobognak,
nem hallatszik bennük
éles zokogás,
csak úgy elfojtva
hullanak egymás után sorba,
mint tomboló vihar
után az esőkoppanás.
De néha áradatként
hömpölyögnek megállás nélkül,
sodró, bősz
hullámként, mely mindent letarol,
mert lena sziklasúlyú
könnyeinek oly nagy az ereje,
hogy előtte az egész
világ némán meghajol.
Kun Magdolna
Itt, most áradatként hömpölyögnek ...
VálaszTörlésfentről az égiek locsolnak, lent pedig a sok víz visz immár sokat ...
Néha az égiek túl bőségesen mérik az esőt és a könnyet kedves Józsi!
VálaszTörlésKöszönöm, hogy itt voltál:)
Napsütéses tavaszt kívánok neked és kedves családodnak.
Szeretettel.
Magdi