A legkeserűbb könny az,
mit sosem sírunk el,
mely elhal, elporlad
emlékeinkkel.
Amit úgy fogunk majd
lélek mélyre ásni,
hogy tudjuk, ott is ugyanúgy,
ugyanúgy fog fájni.
Mert az elsíratlan könnyek
velünk együtt jönnek,
oda hol a sárga-homok
minden-minden hulló cseppet,
elsírva, vagy elsíratlan
maga alá temet.
Kun Magdolna
Nagyon szomorú mégis gyönyörű a versed. Ám a zenével ellensúlyoztad, így mégis felemelő, szép érzésekkel megyek :) Köszönöm:) Eszter
VálaszTörlésNem csak keserű, de a leginkább fojtogató is.
VálaszTörlésDrága Eszter!
VálaszTörlésHa nem lennénk soha szomorúak, s a szomorúságban nem ejtenénk könnyeket, sosem tudnánk meg milyen jelentőséget bír az a tudat, mikor boldognak érezzük magunkat.
Örülök, hogy a zene megérintette lelked.
Szeretettel.Magdi
Drága Bohóc!
VálaszTörlésKeserű és szívtépő az a könny, mit el nem sírhatunk, mert visszafojtottsága folyton-folyvást sziklasúllyal nehezedik az emberi lélekre.
Köszönöm látogatásod.
Szeretettel.
Magdi