Apró kavicsokkal megszórt
szélpor lepte út,
néhány szál vadon
nőtt
mezei virág,
mind semmisnek tűnik,
de nekem valahogyan mégis
az egész nagyvilág.
Hogy miért van ez
így,
meg nem mondanám,
de azt tudom,
ott az úton minden
zöld fűszál,
mely talpam alá simult,
és minden szálló homokszem,
mely ruhámra tapadt,
időtlenül őrzi boldogságomat.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.