Hihetem-e mondd?

Ha átlépem egykor a mennyek kapuját,

mondd kedves vársz-e, vársz-e odaát.

 Hihetem-e azt, hogy a másvilágon túl is

van olyan érzés, mely soha el nem múlik.

 Hihetem-e azt, hogy benned élek még,

s hogy nem feleded el csókjaim ízét,

sem az ölelésem, mely úgy égette szíved,

mint fényes tüzű láng az éjszakai eget.

Bízhatom-e mondd, hogy helyem van még ott,

ahol az emberek hűek és nagyon boldogok,

mert ölelésük, szerelmünk soha nem ér véget,

hisz halhatatlanságot rajzol reájuk az élet.

Kun Magdolna