Akármerre mentem
rozsdás szögbe léptem,
így talpam alatt
mindig volt
némi árulkodó vérjel,
mely oly sokszor, oly
gyakran
könnyel egyesült,
mikor arcomon a mély
bánat
cseppje szétterült.
Ma is járom szokott utam
véres talppal,
lábbal,
csont mélyéig sajgó
éles késszúrással,
de én csak megyek-megyek
sosem nézve hátra,
mert az út egyszer véget
ér,
s ha véget ér,
már nem vérzik az
ember,
szeggel-szúrott,
lába
Kun Magdolna
Szép...
VálaszTörlésDrága Annaliz!
VálaszTörlésMindig öröm, ha itt vagy.
Köszönöm kedves szavaid. Ölellek
Magdi