Talpam alatt vérjel

Akármerre mentem

 rozsdás szögbe léptem,

így talpam alatt mindig volt

némi árulkodó vérjel,

mely oly sokszor, oly gyakran

könnyel egyesült,

mikor arcomon a mély bánat

cseppje szétterült.

Ma is járom szokott utam

véres talppal, lábbal,

csont mélyéig sajgó

 éles késszúrással,

de én csak megyek-megyek

sosem nézve hátra,

mert az út egyszer véget ér,

s ha véget ér,

már nem vérzik az ember,

szeggel-szúrott,

lába

Kun Magdolna