Mikor ágyam köré
kúsznak
az éjszakai árnyak,
s az égen lámpásként
világlanak
a neonfényű csillagok,
ráhajtom párnámra
fejem,
s mint egy magára hagyott
árva
arra gondolok,
vajon miért nincs a
két világnak
olyan összekötő
hídja,
amelyen átrohanhatnánk
a fényes túloldalra,
akkor, ha a bennünket
felemésztő
elkönnyezett hiányérzet,
szívünk minden ép részét
már
szilánkokká zúzta.
Kun Magdolna
Bizony, jó lenne az a híd...
VálaszTörlésMegleljük azt a hidat drága Annaliz, egyszer biztosan!
VálaszTörlésÖlellek.
Magdi