A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2013. január 14., hétfő

Hófedte emlékek



Havas lett a régi vár, az út, a fák, a táj,
mindent-mindent belepett, mit kibontott a nyár.
Most fehér lepel ringatja az emlékpadokat,
melyekre a ködpihék könnyként hullanak…

Félek nagyon tél, hisz tőled mindig fázom,
hiába öltöm magamra bélelt nagykabátom,
már nem melegíti át, fagyott szívem zugát,
amelyre a jégcsepp pára ráálmodta magát.

Nem tudom jön-e még rügyfakasztó tavasz,
amiből a madárhangok nyarat olvasztanak,
ami úgy perzseli meg hókristályos lelkem,
hogy égető tűzlángja nyarat ébreszt bennem.

De hiszem, hogy úgy lesz, mint ahogyan mindig,
a friss tavaszi szelek majd hóvirággal hintik
az olvadó földrétegek kemény rög-porát,
hogy újra virágzóvá váljon ez a fagyos télvilág.

Kun Magdolna

2 megjegyzés:

  1. Úgy lesz, mint mindig ... :))

    VálaszTörlés
  2. Újra lesz tavasz, virágzó nyár, és amiket követ majd a borongós ősz és a hókristályos tél is.
    Köszönöm!

    VálaszTörlés