Nem tudom az én
csillagom hol tér nyugovóra,
merre jár nappal, s mikor
éjfélt üt az óra,
merre bujdosik el, ha
sok-sok csillagtársa,
fényesebben lángol, mint
önnön ragyogása.
Nem tudom az én
csillagom álmodik-e néha,
és sír-e, ha az álma nem
válik valóra,
sír-e akkor, sír-e,
ha minden ébredésben,
fekete könny gyűlik a
párna szegletében.
Nem tudom az én
csillagom el-elvérző szíve,
hányszor éli túl, ha csonkjára
ég hite,
s hányszor épít
romjaiból szilárd homokvárat,
akkor is, ha poraiból
születik a bánat.
Kun Magdolna
Szép nagyon ez a vers is !!!!
VálaszTörlésNagyon tudsz !!!!!
Drága Ildikó!
VálaszTörlésNagyon köszönöm megtisztelő és kedves szavaid.
Szeretettel.Magdi