Anyám hangját hallom,
anyám dúdol halkan,
ebben a jégszélként
tomboló időzivatarban,
ahol egymást váltják
az évszakok, az évek,
melyekből minden nap
elfogy egy sóhajtásnyi élet.
Anyám ül kertünkben,
ő vigyázza csendjét,
ő olvassa gyöngycsokorba
a tavasz közeledtét,
ő sírja el csillagszemmel
a fájdalom szavát,
mikor könnycseppeket
havaznak a téli éjszakák.
Anyám marad az-az
ember, ki félve gondol rám,
ki két kezével
felemel, ha mély alant a sár,
anyám volt és lesz is
az, ki soha nem hagy el,
ki ég és föld között
is gyermekként nevel.
Kun Magdolna
Magdi !!!!
VálaszTörlésKöszönöm ezt az angyalkát !!!!!!
Nagyon szép verset is írtál jó szívhez szólót !!!!Én az idén szeptemberben vesztettem el anyámat !!!!!
Ő egy angyal odafönt, ki egy angyalt vigyáz idelent. :)
VálaszTörlésDrága Ildikó!
VálaszTörlésMindaddig míg naponta velünk vannak szeretteink, míg naponta újjászínesülnek általuk az emlékek, addig nem lehet ellenfelünk az elválasztó halál sem.
Köszönöm kedves szavaid.
Szeretettel.Magdi
Drága Bohóc!
VálaszTörlésNagyon kedves vagy, köszönöm:)
Szeretettel.
Magdi
engem is könnyekig meghatott...
VálaszTörlésDrága Annaliz, köszönöm a könnyeid és köszönöm kedves látogatásod!
VálaszTörlésÖlellek.Magdi