Nagymamám mindig azt
mondta nekem,
eljön az-az idő is,
mikor nem leszek,
s akkor majd kicsi
unokám, ott fenn az égiek
fogják meg helyettem árva
kezedet.
Küldenek a földre
néhány kicsi angyalt,
akik vigyázzák
helyettem minden léptedet,
akik úgy ölelnek át,
olyan meleg szívvel,
mint ahogyan azt egykor,
én tettem veled.
Mikor sötét éjszakákon felnézel az égre,
és tündökölni látsz sok
messzi csillagot,
érezd azt a
puhán-puha, selymes melegséget,
mit köréd simítanak a
földi angyalok.
Minden simításban
hinni fogsz majd abban,
hogy fentről nézve is
rád vigyázhatok,
mert ég és föld
között sem léteznek határok,
ha két szív távolsága
egy úttá fogyott.
Kun Magdolna
Nem tudom hogy az én játékomra reagálva raktad e föl az angyalkát de nagyon örültem neki !!!!
VálaszTörlésTetszik nagyon a versed is nagyon csodálatos !!!!!
Drága Ildikó!
VálaszTörlésNagyon megtetszett ez az angyalkás fotó és a versemhez, ezt találtam a legmegfelelőbbnek:)
Köszönöm kedves szavaid és megtisztelő látogatásod.
Ölellek.
Magdi
Boldog Karácsonyt! :))
VálaszTörlésDrága Bohóc!
VálaszTörlésBoldog és szép Karácsonyt kívánok én is!
Szeretettel.
Magdi