Vér-rozsda

Nézem a színes őszi fát, és arra gondolok,

kérges szíve hányszor, de hányszor átsajog,

mikor vérrozsdás levelét elengedi ága,

s az, pillemód hull le az eső-ázott sárba.

Fáj a szíved ugye te boldogtalan fácska,

hisz százszor is átéled, milyen a halála

felpenderült szegélyzetű csipkelevelednek,

melyre a keserű sors éle ezer sebet kezdett.

Minden évben ugyanúgy el kell viselned,

hogy sodró múltak lesznek a gyermeklevelek,

mert hiába hajlik meg földporig az ágad,

a forgószél messze fúj minden levélszálat.

Kun Magdolna