Mint
hóval takart sárnyom,
a levél-avar ágyon,
úgy tűnök el
csendben,
mit magam után
hagyok,
némi kócos szívjel,
mely fésületlen dobogását
érhajszálba sírja,
melyet foszlásig
tágított
az élet viselt
kínja.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.