A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2012. november 20., kedd

Már nem láthatod...


 Már nem láthatod tavasz-színem,
csak azt, hogy hervadok,
s e hervadásban, hogy hunynak ki
a szembogarú csillagok,
amik úgy szikráztak valaha,
mint a színes üveglencse,
melynek kristály tündöklését
a napláng visszaverte.
Már nem láthatod rajtam a nyári virulást,
sem ráncos arcomon a fiatalos bájt,
csak egy ezüsthajú asszonyt láthatsz,
kinek elcsuklik a hangja,
mikor erélyesebb szó-szavak
sebet ütnek rajta.
Már csak egy gyönge nőt látsz bennem,
kit megviselt az élet,
kinek minden percmúlásán
átnyargal a végzet,
ki úgy kel fel reggel, s úgy fekszik le este,
hogy hálával gondol az elmúló életre.

Kun Magdolna

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése