Követnél-e engem?

Mondd követnél engem iszapos vizeken,

vad folyók hullámán, viharos tengeren,

romos házak között, szélfútta álmokon,

hol tudatot őrjít a folytonos fájdalom.

Követnél-e engem, ha fáradt volna léptem,

ha talpam kő hasítná, szögfúródott vérjel,

ha szikár napfény égetné cserepesre számat,

ha arcom könnyezné a naponta ért bánat.

Követnél-e mondd, ha mások megvetnének,

s nyitott ajtót nem lelnék, akárhová lépek,

ha esélyem sem lenne, hogy túlélhessem azt,

mikor, úgy, mint mások, te is cserbenhagysz.

Kun Magdolna