A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2012. szeptember 26., szerda

Drága nagyapám



Drága nagyapám nem dorgál már hangod,
és szelíd szemed sem mosolyog rám vissza,
elhagytál te is, mint mindenki más,
ki gyermekkori éveim széppé varázsolta.

Csak tudatom őrzi a régi emlékeket,
az öreg gémeskutat, mibe dinnye hűlt a nyáron,
két dolgos kezed aranyló nyomait,
mely virágszirmot hajtott a cseresznyefaágon.

Hányszor eszembe jut bakancslépteid,
mitől minden érdes fűszál lábad elé hajlott,
és hányszor eszembe jut boldog dalolásod,
mely virágutcánk végétől, házunkig hallatszott.

Hányszor gondolok még rongyos tarisznyádra,
miben mindig akadt néhány madárfalat,
amit csak nekem hoztál, csak nekem tartogattál,
akkor is, ha neked morzsányi sem maradt.

Talán ott odafenn az égi felhők útján,
még ma is bátran felnyergeled táltos lovadat,
s még ma is körbejárod azokat a búzaföldeket,
melyeknek érett kalászából kenyerünk dagadt.

Talán te is gondolsz rám, mikor csillag gyúl az égen
és nagyanyám kezét szorosan fogod,
s mikor együtt sétáltok azon a végtelen nagy úton,
ahová majd egyszer érkezni fogok.

Kun Magdolna

2 megjegyzés:

  1. Nem tudom, gondolnak velünk odaát? Vagy várnak egyáltalán? ... Mindegy is tán. ... Lényeg, ha boldogok s majd ha találkozunk.

    VálaszTörlés
  2. Biztos, hogy gondolnak ránk, hisz a lelkükkel szerettek és a léleknek mindegy hol hol van, a benne élő érzés, helytől független.
    Várni fognak ránk, hidd el. Én biztosan tudom.
    Köszönöm, hogy olvastál.
    Szeretettel.Magdi

    VálaszTörlés