Úgy
őrizz meg magadnak,
mint egy lapra préselt
holt-virágot,
mely ronggyá szakadt
élet-könyved
legféltettebb kincse,
s ha tenyeredbe zárod
hervadó szirmait,
oly gyengéden simítsd,
mintha szívem verne
benne.
Ha hiány gyötri majd
felsajduló lelked,
nézz az asztalodon álló
fakeretes képre,
hisz az sebet gyógyít,
könnyet szárít,
egyetlenegy felkacagó
emlékért cserébe.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.