Petróleumlámpa

Egy pislákoló fényű

petróleumlámpa,

s nagymamám szelíd,

dorgáló szidása,

ma is könnyeket csal
szemeim sarkába.

Mert az emlék ma is elevenen él,

hisz újra látom, ahogy a lámpánál
egy kislány olvas,

talán mesét, talán regényt,

olyan mindegy már,

csak a szív a fontos,

s az a drága szelíd hang,

mely az ember elméjébe

változatlan szeretettel

belemuzsikál.

Kun Magdolna